Kezdeti letét (Initial Margin) vs. variációs letét (Variation Margin): hogyan működnek a fedezetek a határidős és OTC piacokon?
A kezdeti letét és a variációs letét meghatározása
A kezdeti letét (Initial Margin) a pozíció megnyitása előtt elhelyezett fedezet – egy letét, amely azt a lehetőséget hivatott fedezni, ha a pozíció veszteségessé válna, mielőtt azt lezárnák. A variációs letét (Variation Margin) a nyitott pozíciókon keletkező nyereségek és veszteségek napi készpénzbeni elszámolása – a pénz a nyertes és a vesztes fél között naponta cserél gazdát, tükrözve az adott napi árváltozást. Mindkettő célja a másik fél (és az elszámolóház) védelme azzal a kockázattal szemben, hogy a kereskedő fizetésképtelenné válik a pozíció lezárása előtt. A tőzsdei határidős ügyleteknél mindkét fogalmat automatikusan az elszámolóház kezeli. A tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyleteknél ugyanazok a koncepciók érvényesülnek, eltérő szabályozási keretek és elnevezések mellett.
Tartalomjegyzék
- Miért van szükség fedezetre: Az elszámolóház problémája
- Kezdeti letét (Initial Margin): Az előzetes letét
- Variációs letét (Variation Margin): Napi piaci értékelés szerinti elszámolás
- Kezdeti letét a tőzsdei határidős és az OTC származtatott ügyleteknél
- SPAN fedezetkezelési módszertan: Hogyan számítják ki a tőzsdék a kezdeti letétet
- ISDA SIMM: Az OTC származtatott ügyletek szabványa
- Margin call (fedezetfeltöltési felhívás): Mi ez, és mi történik, ha elmulasztjuk?
- A lezárási kockázati ablak: Miért fontos az 5–7 napos időszak?
- Fenntartási letét (Maintenance Margin): A harmadik fogalom, amit ismerni kell
- Gyakran Ismételt Kérdések
- Főbb tudnivalók
Miért van szükség fedezetre: Az elszámolóház problémája
Kezdjük azzal a problémával, amelyet a fedezet megold.
Amikor két fél megállapodik egy határidős ügyletben, az egyik nyer, a másik veszít az árak mozgásával. A vesztes fél esetleg nem fizet – vagy azért, mert nem tud (elfogyott a pénze), vagy azért, mert nem akar (kilép a kötelezettség alól). Mindkét esetben a nyertes fél szenvedi el a kárt.
A tőzsdék úgy oldották meg ezt a problémát, hogy beiktattak egy elszámolóházat – egy központi szerződő felet, amely minden eladó számára vevőként, minden vevő számára pedig eladóként lép fel. Ahelyett, hogy a két fél közvetlenül egymással szemben állna, mindkettő az elszámolóházzal áll szemben. Ez kiküszöböli a közvetlen partnerkockázatot a kereskedők között.
Ez azonban új problémát szül: az elszámolóháznak most azzal a kockázattal kell szembenéznie, hogy bármelyik fél nem teljesít. Ha egy kereskedő nagy pozíciót nyit, amely rosszul sül el, az elszámolóháznak veszteség nélkül kell lezárnia azt. A fedezet (margin) az a mechanizmus, amely biztosítja az elszámolóház védelmét a vesztes pozíció lezárásához szükséges idő alatt.
A lezárás alatti kockázat két típusa:
- Réskockázat (Gap risk) nemteljesítéskor: abban a pillanatban, amikor a kereskedő nem teljesít, az elszámolóháznak készpénzre van szüksége a pozíció lezárásának megkezdéséhez. Ezt fedezi a kezdeti letét (Initial Margin).
- A veszteségek napi eltolódása: amíg a pozíció nyitva van és a kereskedő ellen mozog, a veszteségek naponta halmozódnak. A variációs letét (Variation Margin) ezeket a veszteségeket minden nap begyűjti, így azok nem adódnak össze behajthatatlan tartozássá.
Ez a két kockázat két különböző fedezeti mechanizmust igényel – pontosan ezért külön fogalom a kezdeti letét és a variációs letét.
Kezdeti letét (Initial Margin): Az előzetes letét
A kezdeti letét (Initial Margin, IM) az az óvadék, amelyet a kereskedés megnyitása előtt kell letétbe helyezni. Tekintsük úgy, mint egy biztosítéki letétet, amelyet az elszámolóház (vagy a partnerünk) kér.
A kezdeti letét nem fizetés az áruért vagy a szerződésért. Ez egy elkülönített számlán tartott fedezet, amely akkor használható fel, ha a kereskedő nem teljesít, és a pozícióját veszteséggel kell lezárni.
A kezdeti letét főbb jellemzői:
- Visszatérítendő: Amikor a pozíciót lezárják (nem csak a lejáratkor, hanem ha korábban kilépünk), a kezdeti letét visszajár – feltéve, hogy nem történt nemteljesítés.
- Lefedi a lezárási kockázati ablakot: Az IM méretét úgy határozzák meg, hogy fedezze a várható veszteséget, ha a pozíció kedvezőtlenül mozog a nemteljesítő pozíció lezárásához szükséges idő alatt (tőzsdei határidős ügyleteknél jellemzően 5–7 kereskedési nap; OTC származtatott ügyleteknél hosszabb).
- A volatilitással változik: A nagy piaci volatilitás időszakaiban a tőzsdék növelik az IM-követelményeket. Amikor a piacok lenyugszanak, az IM-követelmények csökkenthetők. Az IM-et rendszeresen újraszámolják (bár nem naponta, ellentétben a VM-mel).
- Készpénzben vagy elfogadható értékpapírokban helyezhető el: Az államkötvények és esetenként a részvények helyettesíthetik a készpénzt IM-ként, bár úgynevezett „haircut”-tal (a piaci érték bizonytalansága miatti levonással) számolnak.
Példa:
Egy gabonakereskedő vesz egy CBOT kukorica határidős szerződést – 5000 bushel. A CBOT kukoricára vonatkozó kezdeti letéti követelménye szerződésenként körülbelül 1200 USD lehet. A kereskedőnek 1200 USD-t kell IM-ként elhelyeznie, mielőtt a tőzsde elfogadja az üzletet. Maga a kukoricapozíció hozzávetőleg 24 000 USD névleges értéket képvisel 4,80 USD/bushel áron. Az 1200 USD-s IM azt jelenti, hogy a tőzsde körülbelül 5%-os kedvezőtlen kukoricaár-mozgást képes elviselni, mielőtt az IM kimerülne – ez elegendő idő a pozíció lezárására, ha a kereskedő nem teljesít.
Variációs letét (Variation Margin): Napi piaci értékelés szerinti elszámolás
A variációs letét (Variation Margin, VM) a nyitott határidős pozíciókon keletkező nyereségek és veszteségek napi készpénzbeni elszámolása.
Minden kereskedési nap végén a tőzsde kiszámolja a különbséget a következők között:
– Az az ár, amelyen a pozíciót megnyitották (vagy az előző napi elszámolóár), és
– A mai elszámolóár.
Ha a pozíció értéke nőtt, az elszámolóház jóváírja a készpénzt a kereskedő számláján. Ha a pozíció értéke csökkent, az elszámolóház levonja a készpénzt a számláról. Ezt a napi elszámolási folyamatot nevezik mark-to-market-nek.
Miért fontos a napi elszámolás:
A veszteségek napi begyűjtésével az elszámolóház elkerüli azt a helyzetet, hogy egy kereskedő hetekig tartson egy nagy vesztes pozíciót, felhalmozva egy hatalmas kifizetetlen adósságot. Napi mark-to-market nélkül a kereskedő korlátlan veszteségeket halmozhatna fel, amelyeket lehetetlen behajtani.
A gyakorlati következmény: egy határidős pozíció nem csupán papíron mért nyereség vagy veszteség – hanem valódi készpénz, amely minden nap befolyik és kiáramlik a számlájáról.
Példa:
Hétfőn egy kereskedő vesz egy WTI kőolaj határidős szerződést 80,00 USD/hordó áron. Minden szerződés 1000 hordóra vonatkozik, így a pozíció értéke 80 000 USD. Kedden az elszámolóár 81,50 USD/hordóra emelkedik. Az elszámolóház 1500 USD-t (1000 hordó × 1,50 USD) ír jóvá a kereskedő számláján variációs letétként. Szerdán az ár 79,00 USD/hordóra esik. Az elszámolóház 2500 USD-t (1000 × 2,50 USD) von le a számláról.
A kereskedő (például) 4500 USD-s kezdeti letétje érintetlen marad ezeken a napi ingadozásokon keresztül – a VM külön mozog a számlán.
Kezdeti letét a tőzsdei határidős és az OTC származtatott ügyleteknél
Ez a legfontosabb árnyalat az egész IM/VM témakörben, és szinte soha nem magyarázzák el érthetően.
A kezdeti letét és a variációs letét definíciói eltérnek a tőzsdei határidős ügyletek és a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek között. A nevek azonosak. A mechanizmusok eltérőek.
Tőzsdei határidős ügyletek:
| Jellemző | Kezdeti letét (IM) | Variációs letét (VM) |
|---|---|---|
| Cél | Lezárási kockázati puffer | Napi P&L elszámolás |
| Időzítés | Kereskedés előtt elhelyezve | Naponta beszedve/kifizetve |
| Jellege | Visszatérítendő fedezet | Készpénzbeni elszámolás (nem jár vissza) |
| Beállítva | Tőzsde (SPAN vagy hasonló) | Tőzsde (mark-to-market) |
| Elfogadható eszközök | Készpénz, értékpapírok | Csak készpénz (jellemzően) |
OTC származtatott ügyletek (kétoldalú, nem elszámolt):
A BCBS-IOSCO nem elszámolt fedezeti szabályai (UMR) – egy 2016-tól fokozatosan bevezetett globális szabályozási keret – értelmében a központi elszámolóházon kívül kötött OTC származtatott ügyletekre a következők vonatkoznak:
- IM: az ISDA Standard Initial Margin Model (SIMM) vagy egy ütemterv alapú megközelítés használatával számítják ki, és egy harmadik fél letétkezelőnél helyezik el (nem közvetlenül a partnernél). Ez az elkülönítés védi az IM-et a partner csődjétől.
- VM: naponta (vagy gyakrabban) cserélik az OTC származtatott termék piaci értékelése alapján.
A döntő különbség a határidős ügyletekhez képest: az OTC IM-et egy harmadik fél letétkezelő tárolja, nem a partner, biztosítva, hogy a partner ne használhassa fel, ha csődbe megy. A határidős ügyletekben az IM-et az elszámolóház – egy semleges központi szerződő fél – tárolja.
Szintén: Az OTC származtatott ügyletek IM-jét jellemzően nem nettósítják az összes pozíció között úgy, mint a tőzsdei IM esetében. Ez jelentősen nagyobb IM-követelményeket eredményez az OTC piacokon az azonos tőzsdei pozíciókhoz képest.
SPAN fedezetkezelési módszertan: Hogyan számítják ki a tőzsdék a kezdeti letétet
A SPAN a Standard Portfolio Analysis of Risk rövidítése – ez a Chicago Mercantile Exchange (CME) által 1988-ban kifejlesztett kezdeti letét-számítási rendszer. Ma már a legtöbb nagy árutőzsde használja világszerte.
A SPAN mögött álló alapötlet: ahelyett, hogy minden egyes határidős pozícióra külön számolnák ki az IM-et, a SPAN elemzi a teljes portfóliót, és kiszámítja a legrosszabb forgatókönyvet a lehetséges piaci mozgások skáláján.
Hogyan működik a SPAN (egyszerűen):
A SPAN a kereskedő teljes portfólióját – mondjuk long kőolaj határidős, short földgáz határidős, long kőolaj opciók – lefuttatja 16 hipotetikus piaci forgatókönyvön. Ezek a forgatókönyvek különböző mértékben változtatják a mögöttes árat és az implicit volatilitást.
A „szkennelési kockázat” (scan risk) a 16 forgatókönyv közül a legrosszabb veszteség. A SPAN kiigazításokat ad hozzá:
- Short opciós minimum: az opcióknak gamma-kockázata van, amelyet a SPAN forgatókönyv-rácsa alábecsülhet.
- Árutőzsdei spread-kreditek: ha két pozíció ellensúlyozza egymás kockázatát (pl. long kőolaj és short fűtőolaj – mindkettő kőolajtermék), a SPAN csökkentheti az IM-et a részleges fedezeti hatás tükrözésére.
- Szállítási kockázat: ha a pozíciók lejárat közelében vannak és közeledik a szállítás, az IM nőhet.
Az eredmény egyetlen dollárösszeg: a portfólió kezdeti letéti követelménye. A SPAN-t legalább naponta újraszámolják, és néha napközben is, ha a piaci feltételek jelentősen megváltoznak.
A SPAN fontos az árupiaci szereplők számára, mert ez azt jelenti, hogy a fedezett pozíció (pl. long fizikai kőolaj, short kőolaj határidős) IM-je sokkal alacsonyabb, mint egy spekulatív pozícióé. A fedezeti ügyleteket kötők kevesebb fedezetet fizetnek – ami gazdaságilag ésszerű.
ISDA SIMM: Az OTC származtatott ügyletek szabványa
A központi elszámolóházon keresztül nem elszámolt OTC származtatott ügyleteknél a SPAN megfelelője az ISDA Standard Initial Margin Model (SIMM).
Az ISDA az International Swaps and Derivatives Association rövidítése – az az iparági szervezet, amely globálisan szabályozza az OTC származtatott ügyletek jogi keretrendszerét. A SIMM-et az ISDA és az iparági szereplők fejlesztették ki a 2008-as pénzügyi válság után, mivel a szabályozók előírták, hogy az OTC származtatott ügyletekre is a tőzsdei szerződésekhez hasonló kezdeti letéti követelmények vonatkozzanak.
Hogyan működik az ISDA SIMM:
A SIMM egy érzékenységalapú modell. Figyelembe veszi a portfólióban lévő minden egyes OTC származtatott termék kockázati érzékenységét – mennyit változik a származtatott termék értéke a kamatlábak 1 bázispontos, az árak 1%-os elmozdulása esetén stb. –, és ezeket aggregálja egy portfóliószintű IM-összegbe.
A SIMM hatálya alá tartozó árupiaci OTC származtatott ügyleteket áruosztályokba sorolják (energia, fémek, mezőgazdaság stb.). Minden osztálynak saját kockázati súlyai vannak, amelyek tükrözik a múltbeli volatilitást. A SIMM-számítás ezután osztályokon belül és között is aggregál, figyelembe véve a diverzifikációs előnyöket.
Miért fontos a SIMM:
A SIMM kötelezővé vált a nem elszámolt fedezeti szabályok (UMR) hatálya alá tartozó partnerek számára. Az UMR 2016 és 2022 között lezajlott végrehajtási szakaszai pénzügyi cégek ezreit és nagy nem pénzügyi vállalatokat (beleértve a nagyobb árupiaci felhasználókat is) vontak az OTC swapokra és forwardokra vonatkozó IM-követelmények hatálya alá.
Egy nagy gyártóvállalat számára, amely árupiaci swapokat használ (mondjuk egy réztermelő, amely OTC réz swapokkal rögzíti az előretekintő árakat), a SIMM határozza meg, mennyi fedezetet kell elhelyezni. Ez jelentősen megnövelte az OTC fedezeti ügyletekre vonatkozó biztosítékigényt, és hozzájárult ahhoz, hogy egyes árupiaci OTC fedezeti ügyleteket az elszámolt alternatívák felé tereljék, ahol az IM-követelmények alacsonyabbak lehetnek.
Margin call (fedezetfeltöltési felhívás): Mi ez, és mi történik, ha elmulasztjuk?
A margin call akkor következik be, amikor a fedezeti számla egyenlege egy előírt küszöbérték alá esik, és további fedezetet kell elhelyeznie.
Hogyan történik:
Tőzsdei határidős ügyleteknél a margin call akkor váltódik ki, amikor a variációs letéti kifizetések (napi veszteségek) a fenntartási letét (maintenance margin) szintje alá csökkentik a számlaegyenleget (ezt a következő rész magyarázza). A bróker értesíti Önt – jellemzően a következő kereskedési nap végéig –, hogy további pénzeszközöket kell befizetnie.
Az UMR szerinti OTC származtatott ügyleteknél az IM-et a SIMM használatával, az aktuális portfólió alapján számítják újra. Ha az IM nő (mert új ügyleteket adtak hozzá, vagy mert a piaci volatilitás növelte a SIMM-követelményt), további IM-et kell elhelyezni – jellemzően 1 munkanapon belül.
Mi történik, ha nem teljesíti a margin callt?
A tőzsdei piacokon:
1. A bróker azonnal lezárhatja (likvidálhatja) a nyitott pozíciói egy részét vagy egészét, hogy a számla ismét megfeleljen az előírásoknak.
2. A kényszerlikvidálásból származó veszteségeket a számlájára terhelik.
3. Ha a likvidálásból befolyó összeg nem fedezi teljes mértékben a veszteségeket, a kereskedő tartozik a különbözettel a brókernek.
4. Ha a bróker nem tud behajtani, az elszámolóház fedezi a veszteséget egy tartalékalapból – amelyet az összes elszámoló tag hozzájárulásaiból finanszíroznak.
A margin call elmulasztása gyakorlatilag nemteljesítési esemény. Az árupiacokon a margin call alatti kényszerlikvidálások néha elmozdíthatják az árakat – ez a leginkább látható a mezőgazdasági határidős ügyletekben az éles ármozgások időszakában.
A gyorsaság számít:
A határidős piacokon a margin callokat jellemzően a következő reggeli kereskedés kezdetéig kell teljesíteni. Az UMR szerinti OTC piacokon az elszámolási ciklus T+1 (egy munkanap). A szabályozási keretet úgy tervezték, hogy biztosítsa a fedezet kellően gyors beszedését, hogy a beszedési időszak alatti nemteljesítés ne terhelhesse túl az elszámolóházat.
A lezárási kockázati ablak: Miért fontos az 5–7 napos időszak?
A kezdeti letét méretét egy konkrét feltevés alapján határozzák meg: az az idő, amely a nemteljesítő pozíció lezárásához szükséges. Ezt nevezik fedezeti kockázati időszaknak (margin period of risk, MPOR) vagy lezárási kockázati ablaknak.
Tőzsdei határidős ügyleteknél a szokásos MPOR 5 munkanap. A logika:
- 0. nap: A kereskedő nem teljesít.
- 1–2. nap: Az elszámolóház azonosítja a nemteljesítést és felméri a pozíciót.
- 3–5. nap: Az elszámolóház lezárja a pozíciót a piacon.
Ezen az 5 napon keresztül a piac tovább mozoghat a nemteljesítő pozíció ellen. Az IM-nek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fedezze a várható legrosszabb esetet ezen az 5 napos ablakon belül, magas megbízhatósági szinten (általában 99%).
Nem elszámolt OTC származtatott ügyleteknél a szokásos MPOR 10 munkanap – hosszabb, mert az OTC pozíciók kevésbé likvidek, a szerződések kétoldalúak és nehezebben zárhatók le gyorsan, és a jogi dokumentációt rendezni kell, mielőtt a pozíciók átruházhatók vagy megszüntethetők lennének.
Magasabb MPOR = magasabb IM-követelmény. Ez az egyik szerkezeti oka annak, hogy az OTC származtatott ügyletek magasabb IM-et igényelnek, mint az azonos tőzsdei határidős ügyletek: a lezárási ablak hosszabb, a kockázati ablak szélesebb, és több fedezetre van szükség a lefedéséhez.
Fenntartási letét (Maintenance Margin): A harmadik fogalom, amit ismerni kell
A kezdeti letét és a variációs letét a két elsődleges fogalom. De a tőzsdei határidős ügyleteknél van egy harmadik kapcsolódó kifejezés: a fenntartási letét (maintenance margin).
A fenntartási letét a minimális számlaegyenleg, amely a határidős pozíció nyitva tartásához szükséges. Ezt a kezdeti letéti szint alatt határozzák meg.
| Fogalom | Meghatározás | Tipikus szint |
|---|---|---|
| Kezdeti letét | Pozíció nyitásához szükséges | 4500 USD (NYMEX kőolaj példa) |
| Fenntartási letét | Pozíció nyitva tartásához szükséges minimum | 4000 USD (NYMEX kőolaj példa) |
| Margin call kiváltó oka | Amikor a számla a fenntartási szint alá esik | 4000 USD-nél |
| Margin call követelménye | Visszaállítás a kezdeti letét szintre | Vissza kell térni 4500 USD-re |
A kezdeti és a fenntartási letét közötti puffer elnyeli a kis napi veszteségeket anélkül, hogy azonnali margin callt váltana ki. Csak akkor érkezik felhívás, ha a számla a fenntartási letét alá csökken.
Ez a kialakítás megakadályozza a normál napi piaci ingadozások miatti állandó margin callokat, miközben biztosítja, hogy az elszámolóház még azelőtt begyűjtse a követelést, mielőtt a veszteségek túl naggyá válnának.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mi a különbség a kezdeti letét és a variációs letét között?
A kezdeti letét egy pozíció megnyitása előtt elhelyezett letét – ez egy visszatérítendő fedezet, amelyet pufferként tartanak a nemteljesítésből eredő esetleges veszteségek ellen. A variációs letét a nyitott pozíción keletkező nyereségek és veszteségek napi készpénzbeni elszámolása – ez nem fedezet, hanem tényleges pénzmozgás a nyertesek és vesztesek között az adott napi ármozgás alapján.
Elhelyezhető-e a kezdeti letét készpénztől eltérő formában?
Igen. A legtöbb tőzsde elfogad amerikai államkötvényeket, más államkötvényeket és esetenként részvényeket kezdeti letétként, bizonyos „haircut”-ok (a piaci értéknél való diszkontálás, ami a likvidálási bizonytalanságot tükrözi) mellett. A variációs letétet szinte mindig készpénzben követelik meg, mivel az a napi P&L azonnali elszámolását jelenti.
Mi az a SPAN fedezet?
A SPAN (Standard Portfolio Analysis of Risk) az a kezdeti letét-számítási módszertan, amelyet a CME Group fejlesztett ki 1988-ban. Határidős és opciós pozíciókból álló teljes portfóliót elemez 16 piaci forgatókönyvön keresztül a legrosszabb eset szerinti veszteség meghatározásához, majd az IM-et olyan szintre állítja, amely fedezi ezt a forgatókönyvet. A SPAN portfólió-alapú megközelítése azt jelenti, hogy a fedezett pozíciók IM-krediteket kapnak, csökkentve a költségeket a valódi fedezeti ügyleteket kötők számára.
Mi az az ISDA SIMM?
Az ISDA SIMM (Standard Initial Margin Model) az iparági szabvány módszer a nem elszámolt (kétoldalú) OTC származtatott ügyletek kezdeti letétjének kiszámítására. A 2008 utáni nem elszámolt fedezeti szabályok (UMR) által előírt SIMM érzékenységalapú kockázat-aggregációt használ az árupiaci, kamatláb-, hitel-, részvény- és FX-eszközosztályokon keresztül annak meghatározására, hogy egy partnernek mennyi IM-et kell elhelyeznie egy harmadik fél letétkezelőnél.
Miért nagyobb jellemzően az OTC származtatott ügyletek fedezete, mint a határidős ügyleteké?
A nem elszámolt OTC származtatott ügyleteknek hosszabb a kockázati időszaka (általában 10 nap, szemben a tőzsdei határidős ügyletek 5 napjával), alacsonyabb a likviditása, ami miatt a pozíciókat nehezebb gyorsan lezárni, és nincs nettósítás a több partnerrel rendelkező pozíciók között. Ezen tényezők mindegyike magasabb IM-et igényel. Ez a költségkülönbség az egyik oka annak, hogy a szabályozók az OTC származtatott ügyleteket a központi elszámolás felé terelik.
Mi történik, ha nem tudom teljesíteni a margin callt?
Ha az előírt időre nem tudja teljesíteni a határidős margin callt, a brókere jellemzően likvidálja (kényszerrel lezárja) az összes pozícióját annyit, hogy számlája ismét az előírt szintre kerüljön. A kényszerlikvidálásból eredő minden veszteséget a számlájára terhelik. Ha a számla nem tudja fedezni a veszteségeket, Ön tartozik a különbözettel. Ezt nemteljesítési eseményként kezelik.
A kezdeti letét ugyanaz, mint egy letét vagy előleg?
Nem. A kezdeti letét nem fizetés – az fedezet. Nem veszíti el csak azért, mert a pozíció Ön ellen mozdul el; csak akkor veszíti el, ha nem teljesít, és pozícióját olyan veszteséggel zárják le, amely meghaladja az IM összegét. Amíg teljesíti a variációs letéti felhívásokat, a kezdeti letétje érintetlen marad, és a pozíció lezárásakor visszajár.
Főbb tudnivalók
- A kezdeti letét a pozíció megnyitása előtt elhelyezett fedezet; a variációs letét a nyereségek és veszteségek napi készpénzbeni elszámolása – különböző célokat szolgálnak és különböző mechanizmusokon keresztül működnek.
- A variációs letét nem jár vissza – az valódi pénz, amely naponta gazdát cserél a napi ármozgás alapján. A kezdeti letét visszajár a pozíció lezárásakor, feltéve, hogy nem történt nemteljesítés.
- A tőzsdei határidős és az OTC származtatott ügyletek közötti különbség kritikus: az OTC kezdeti letétet egy harmadik fél letétkezelőnél tárolják (nem a partnernél), és az OTC fedezeti kockázati időszakok hosszabbak (10 nap vs. 5 nap a határidős ügyleteknél).
- A SPAN (Standard Portfolio Analysis of Risk) a CME módszertana a kezdeti letét kiszámítására a tőzsdei határidős ügyleteknél, 16 piaci forgatókönyvet használva a legrosszabb portfólióveszteség megtalálásához.
- Az ISDA SIMM a szabványos IM-számítási modell a kétoldalú OTC származtatott ügyletekre a nem elszámolt fedezeti szabályok értelmében – ez a legtöbb nagy pénzintézet és nagyobb nem pénzügyi árupiaci szereplő számára kötelező.
- A fenntartási letét az a minimális számlaegyenleg, amely alatt margin call váltódik ki – a kezdeti letét alatt állítják be, hogy puffert biztosítson a normál napi áringadozással szemben.
- Az 5 napos lezárási kockázati ablak (határidős ügyleteknél) és a 10 napos ablak (OTC-nél) az IM-méretezés alapja – az IM-nek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fedezze a várható legrosszabb veszteséget a nemteljesítő pozíció lezárásához szükséges idő alatt.
- A margin call elmulasztása a pozíciók kényszerlikvidálását váltja ki a bróker vagy az elszámolóház részéről – ez egy olyan nemteljesítési esemény, amelynek súlyos pénzügyi következményei lehetnek.
Related Reading
To deepen your understanding of the topics covered in this article, explore these related guides: the date that can trigger margin changes for physically settled contracts, how margin requirements escalate during the delivery process, how hedgers factor collateral costs into their risk management budgets and the exchange infrastructure where these margin rules apply.
Az Understanding Commodities egy ingyenes, pártatlan oktatási oldal, amely elmagyarázza a globális árupiacok működését importőrök, exportőrök, agrárvállalkozások és gyártók számára. Minden útmutató üzleti szemszögből íródott, nem pedig a tőzsdei parkett nézőpontjából. Nincsenek brókerek, nincsenek rejtett célok, csak érthető információk.
Continue Reading
More guides from Understanding Commodities
Természetes gumi vs szintetikus gumi: tulajdonságok és különbségek
Természetes gumi vs szintetikus gumi: tulajdonságok, főbb felhasználási területek, árazás, költségtényezők, környezetvédelmi összehasonlítás és alkalmazási útmutató.
Read article →
Mi az az Első Értesítési Nap (FND) a határidős kereskedésben?
Az első értesítési nap jelentése határidős ügyleteknél: definíció, különbség az utolsó kereskedési naphoz képest, árupiaci összehasonlítások, valamint a fizikai szállítás...
Read article →
Hogyan fedezzük a nyersanyagár-kockázatot: gyakorlati útmutató határidős ügyletekhez, opciókhoz és kollárokhoz
A nyersanyagár-kockázat fedezésének meghatározása A nyersanyagár-kockázat fedezése olyan pénzügyi vagy szerződéses pozíció felvételét jelenti, amely...
Read article →