A nyersanyagárak története: szuperciklusok és piaci sokkok

A nyersanyagárak története: szuperciklusok, ársokkok és a hosszú távú trendek mozgatórugói

A nyersanyagár-történelem meghatározása
A nyersanyagárak hosszú távú ciklusokon – az úgynevezett szuperciklusokon – keresztül mozognak, amelyek 10-20 évig tartanak, és a globális kereslet és kínálat alapvető szerkezeti változásai idézik elő őket. A szuperciklusok között a nyersanyagárak elnyújtott medvepiaci szakaszokon mennek keresztül, miközben a kínálat növekedése utoléri a keresletet. A modern nyersanyagpiacokat alakító főbb epizódok az 1970-es évek OPEC olajválságai, az 1980-as és 1990-es évek nyersanyag-medvepiaca, a 2000-es évek Kína által vezérelt szuperciklusa, a 2008-as pénzügyi válság, valamint a 2020-as évek kettős sokkja: a COVID okozta keresletösszeomlás és a 2022-es orosz-ukrán energiaválság.

Tartalomjegyzék

  1. Mi az a nyersanyag-szuperciklus?
  2. A második világháború utáni újjáépítési boom (1945–1960-as évek)
  3. Az 1970-es évek nyersanyag-szuperciklusa: olajválságok és élelmiszerár-ugrások
  4. Az 1980-as–1990-es évek medvepiaca: olcsó nyersanyagok és a túlkínálat korszaka
  5. 3. szuperciklus: A kínai nyersanyagboom (2000–2011)
  6. A 2008-as pénzügyi válság: a legélesebb nyersanyag-összeomlás
  7. Az elvesztegetett évtized: 2012–2020 közötti nyersanyag-medvepiac
  8. COVID-összeomlás és helyreállás (2020–2021)
  9. A 2022-es nyersanyagsokk: Oroszország, Ukrajna és az energiaválság
  10. Hogyan férhetünk hozzá történelmi nyersanyagár-adatokhoz?
  11. Gyakran Ismételt Kérdések
  12. Főbb tanulságok

Mi az a nyersanyag-szuperciklus?

A nyersanyag-szuperciklus a nyersanyagárak tartós, évtizedes, trend feletti időszaka, amelyet a globális kínálat és kereslet szerkezeti eltolódásai vezérelnek. A szuperciklusok két fő dologban különböznek a szokásos árváltozásoktól:

  1. Időtartam: a szokásos árugrások hetekig vagy hónapokig tartanak; a szuperciklusok 10-20 évig.
  2. Ok: a szuperciklusokat a kínálati vagy keresleti bázis szerkezeti változásai okozzák – egy jelentős gazdaság iparosodása, egy hatalmas anyagszükségletet generáló új technológia vagy az energiatermelés tartós átalakulása.

A kifejezés a 2000-es évek elején vált népszerűvé az akadémiai és befektetési kutatásokban, amikor az elemzők azt próbálták megmagyarázni, miért emelkednek évek óta a nyersanyagárak, és miért tűnik úgy, hogy ez a folyamat még folytatódik. A korábbi szuperciklusok utólagos azonosítása keretet adott ehhez.

A szuperciklus mintázata:
– 1. szakasz (boom): A strukturális keresletnövekedés meghaladja a kínálati kapacitást. Az árak emelkednek. A bányászati és termelési beruházások késlekednek, mert a kapacitások kiépítése évekig tart.
– 2. szakasz (csúcs): A ciklikus csúcsokon lévő árak hatalmas beruházásokat vonzanak az új kapacitásokba. A termelés bővül.
– 3. szakasz (medve): Az új kínálat egyszerre jelenik meg, gyakran feleslegben. A kereslet növekedése mérséklődik. Az árak évekig esnek.
– 4. szakasz (mélypont): Az alacsony árak miatt a magas költségű termelőkapacitások bezárnak. A beruházások elapadnak. Megépül a következő ciklus alapja.

A koncepció hasznos a hosszú távú ártrendek megértéséhez, de némileg vitatott – valós időben nehéz azonosítani egy szuperciklust; a periodizáció és az ok-okozati összefüggések vitatottak. A keretrendszer mégis segít megmagyarázni, miért mozognak a nyersanyagpiacok olyan módon, amely gyakran sokkal tovább fennáll, mint azt az alapvető modellek jeleznék.

A második világháború utáni újjáépítési boom (1945–1960-as évek)

A második világháború Európa és Ázsia ipari infrastruktúrájának nagy részét elpusztította. A háború utáni újjáépítés tartós keresletet teremtett acél, réz, alumínium, faanyag és mezőgazdasági nyersanyagok iránt.

A Marshall-terv (1948–1952) 13 milliárd dollárt (ez jelenlegi értéken körülbelül 150 milliárd dollár) fektetett be az európai újjáépítésbe – ami közvetlenül nyersanyagkeresletet generált. Japán gyártóbázisának újjáépítése az 1950-es évektől kezdve további ázsiai ipari keresletet adott hozzá a folyamathoz.

Az 1950-es és az 1960-as évek elején a nyersanyagárak ezt az újjáépítési keresletet tükrözték. A Bretton Woods-i monetáris rendszer (fix árfolyamok, dollár aranyhoz kötve) olyan árstabilitást biztosított, amely megakadályozta az inflációvezérelt nyersanyagáremelkedéseket, amelyek később bekövetkeztek.

Az korszak legfontosabb nyersanyagokkal kapcsolatos története nem az áremelkedésről, hanem a modern olajipar kiépüléséről szólt. A közel-keleti olaj felfedezései Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, Iránban és Irakban – az amerikai és európai olajvállalati beruházások támogatásával – megalapozták azt a kínálati infrastruktúrát, amely a 20. század során uralta a globális energiapiacot. A Seven Sisters (Standard Oil, Shell, BP és mások) a 60-as évekig a termelés nagy részét ellenőrizte, az olajárakat viszonylag stabilan és alacsonyan tartva (nominális értelemben 3 dollár/hordó alatt az 1960-as években).

Az 1950-es és 1960-as évek mezőgazdasági nyersanyagárait az amerikai agrárpolitika alakította – a termelői ártámogatások, a kínálatkezelési programok (termelési kvóták, parlagon hagyások) és az élelmiszersegély-programok olyan irányított piacot hoztak létre, amely tompította a szabadpiaci kereslet-kínálat dinamikáját.

Az 1970-es évek nyersanyag-szuperciklusa: olajválságok és élelmiszerár-ugrások

Az 1970-es évtized megtanította a nyersanyagpiacokat a geopolitikai kockázatokra, a monetáris instabilitásra és a kínálati koncentrációra.

A Bretton Woods-i rendszer vége (1971): Nixon elnök 1971 augusztusában felfüggesztette a dollár aranyra válthatóságát – ez volt a “Nixon-sokk”. A fix árfolyamrendszer összeomlása lehetővé tette a dollár leértékelődését és az infláció felgyorsulását. Mivel a nyersanyagok árazása dollárban történik, a dollár leértékelődése az évtized folyamán nominálisan felfelé hajtotta a nyersanyagárakat.

Az 1973-as arab olajembargó: 1973 októberében az OPEC arab tagjai felfüggesztették az olajexportot az Egyesült Államokba, Hollandiába és más országokba, amelyek támogatták Izraelt a jom kippuri háborúban. Az olajár hónapok alatt a négyszeresére, körülbelül 3 dollárról 12 dollárra emelkedett hordónként. Az amerikai benzinkutaknál kígyózó hosszú sorok az évtized egyik meghatározó képévé váltak.

Az 1979-es iráni forradalom és a második olajsokk: A sah uralmának bukása és az azt követő forradalom megzavarta az iráni olajtermelést (amely körülbelül napi 6 millió hordó volt). Az iráni-iraki háború (1980–1988) további zavarokat okozott. Az olajár az 1978-as 13 dollárról 1980-ra 35 dollár/hordó körülire emelkedett – ez 2024-es árakon számítva körülbelül 125 dollár.

A két olajsokk együttesen mélyreható hatással volt a világgazdaságra: meredeken növelték az inflációt, hozzájárultak az 1970-es évek gazdasági stagnálásához (stagfláció), és hatalmas beruházásokat indítottak el az energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások területén.

1972–1974-es élelmiszerár-ugrás: 1972-ben a rossz időjárás sújtotta a szovjet gabonatermelést. A Szovjetunió nagy mennyiségű amerikai búzát vásárolt, amit az amerikai kormány előre nem látott vagy hozott nyilvánosságra – ez volt a “nagy gabonarablás”. Az amerikai búza ára hónapok alatt megduplázódott; a globális élelmiszerárak megugrottak. Ez az epizód megmutatta, hogyan destabilizálhatják a nagy importáló nemzetek keresleti sokkjai a nyersanyagpiacokat (Oroszország korábban ritkán volt jelentős importőr).

Az 1980-as–1990-es évek medvepiaca: olcsó nyersanyagok és a túlkínálat korszaka

Az 1970-es évek nyersanyag-szuperciklusa elvetette a saját fordulatának magvait – ez egy olyan mintázat, amely a nyersanyagpiac történelmében folyamatosan ismétlődik.

Kínálati válasz a magas árakra: Az 1970-es évek magas olajárai hatalmas beruházásokat váltottak ki az OPEC-en kívüli termelésben. Az északi-tengeri olaj (Egyesült Királyság és Norvégia) az 1970-es évek végétől nagy volumenben jelent meg a piacon. Az alaszkai North Slope termelése 1988-ban tetőzött. A mexikói termelés bővült. Az amerikai belföldi termelés nőtt. 1983-1986-ra az OPEC piaci részesedést veszített az OPEC-en kívüli kínálattal szemben.

Az 1986-os olajár-összeomlás: Szaúd-Arábia, miután többször is csökkentette a termelését az árak támogatása érdekében, miközben piaci részesedést veszített, 1985 végén irányt váltott és “megnyitotta a csapokat”. Az olajpiac 1986 áprilisára a 30 dolláros szintről 10 dollár/hordó alá zuhant – ez az esés az olajpiac történetének egyik legélesebb zuhanása maradt. Az olcsó olaj nemcsak az olajpiacokat, hanem az energiaköltségeket általában is lenyomta, lehetővé téve az 1980-as és 1990-es évek gazdasági expanzióját.

Mezőgazdasági többlet: Az amerikai és uniós agrár-támogatások és technológiai fejlesztések (zöld forradalom fajtái, jobb műtrágyák, kiterjesztett öntözés) az 1980-as években felfelé hajtották a mezőgazdasági termelékenységet. A globális gabonakészletek rekord szintre nőttek. Az USA fizetett a gazdáknak, hogy ne ültessenek (a terményalapú és területcsökkentő programok keretében). A reál mezőgazdasági nyersanyagárak az 1980-as és 1990-es évek nagy részében csökkenő tendenciát mutattak.

Fémek az 1990-es években: A Szovjetunió összeomlása (1991) egykori szovjet fémtermeléssel árasztotta el a világpiacokat – különösen alumíniummal. A szibériai, energia-támogatott, szovjet korabeli alumíniumkohók a piaci gazdaságtól független költségekkel termeltek, elárasztva a világ alumíniumpiacát. Az LME alumíniumárak többéves mélypontra estek. Az 1997–1998-as ázsiai pénzügyi válság súlyosan érintette a fémek és az energia iránti nyersanyagkeresletet, elnyújtva a medvepiacot.

Réz 0,60 dollár/font áron: 1998-1999 végére az LME réz ára körülbelül 0,60 dollár/fontra esett – ez a szint a legtöbb bányát veszteségessé tette, és jelentős termeléscsökkentést váltott ki. Ez jelöli a kiindulópontot annak megértéséhez, mennyire drámai volt az azt követő, Kína által vezérelt boom.

3. szuperciklus: A kínai nyersanyagboom (2000–2011)

A modern nyersanyagpiac történelmében egyetlen esemény sem hasonlítható Kína iparosodásához. 2000 és 2011 között Kína kereslete szinte minden nyersanyag iránt olyan ütemben nőtt, amilyet a világ korábban még egyetlen gazdaságtól sem látott.

Kína iparosodásának léptéke: 2000-ben Kína a globális rézfogyasztás körülbelül 13%-át, az acélfogyasztás 20%-át és a globális energia 15%-át használta fel. 2010-re ezek az arányok körülbelül 40%-ra (réz), 45%-ra (acél) és 20%-ra (energia) emelkedtek. A kereslet abszolút növekedése – nemcsak az aránya – megdöbbentő volt.

A mozgatórugók:
– Urbanizáció: több százmillió ember költözött vidéki területekről városokba, ami lakásokat, utakat, gyárakat és közműveket igényelt.
– Gyártási beruházások: Kína a világ gyárává vált, ami acélt, alumíniumot, rezet és műanyagot igényelt.
– Infrastruktúra: autópályák, repülőterek, elektromos hálózatok, vasúti hálózatok – mindez fém- és energiaigényes.
– Ingatlanpiac: Kína építési boomja több acélt és cementet emésztett fel, mint amennyit bármely más ország valaha is használt.

Nyersanyagárak mozgása 2001–2011 között:
– Réz: ~0,60 dollár/font (2001) értékről ~4,60 dollár/fontra (2011-es csúcs) – körülbelül hétszeres növekedés 10 év alatt.
– Nyersolaj: ~20-25 dollár/hordóról (2001-2002) 147 dollár/hordóra (2008 júliusi csúcs).
– Kukorica: ~2,00 dollár/véka (2000-es évek eleje) szintről 7,50-8,00 dollár/véka feletti csúcsokra.
– Vasérc: ~12 dollár/tonna (2000-es évek eleji referenciaár) szintről ~180-190 dollár/tonnára (2011-es csúcs).
– Szén: a termál szén 30-40 dollár/tonnáról csúcsidőben 130+ dollár/tonnára emelkedett.

A kínálat lassú válasza: a nyersanyagkínálat nem tud azonnal reagálni az árjelzésekre. Egy rézbánya felfedezésétől a termelésig 5-10 év telik el. Egy szénbánya évekig tartó fejlesztést igényel. A vasérc-kikötői infrastruktúra kiépítése évekig tart. A kínálat megpróbált reagálni az emelkedő árakra, de folyamatosan elmaradt a kereslettől, ami az évtized során végig magasan tartotta az árakat.

Másodlagos nyersanyagboom – mezőgazdaság: Kína növekvő jóléte fokozta a fehérjefogyasztást (több hús, ami takarmánygabonát igényel), az USA-ban és az EU-ban bevezetett bioüzemanyag-kötelezettségek pedig további keresletet támasztottak a kukorica (amerikai etanol) és a növényi olajok (uniós biodízel) iránt. A 2007–2008-as élelmiszerár-válság során a globális mezőgazdasági nyersanyagárak meredeken emelkedtek, ami hozzájárult az élelmiszer-ellátási bizonytalansághoz az importfüggő fejlődő nemzetekben.

A 2008-as pénzügyi válság: a legélesebb nyersanyag-összeomlás

Az olajár 2008. július 11-én elérte a 147 dollár/hordót – ami az akkori történelem legmagasabb nominális ára volt. 2008 decemberére 32 dollár/hordóra esett vissza. Öt hónap alatt az olaj elvesztette értékének közel 80%-át.

A Lehman Brothers 2008-as összeomlása egy szinkronizált globális recessziót indított el – a legsúlyosabbat az 1930-as évek óta. A nyersanyagkereslet mindenhol egyszerre esett vissza. A kereskedelmi finanszírozás befagyott (a Lehman után hetekig nehéz volt akkreditíveket szerezni). A globális kereskedelmi volumenek összeomlottak. A hajók horgonyoztak, mert nem volt rakomány, amit szállíthattak volna.

Nyersanyagár-összeomlás széles körben:
– A réz ára ~4,00 dollár/fontról ~1,25 dollár/fontra esett 2008 júliusa és decembere között.
– A kukorica ára ~7,50 dollár/vékáról ~3,50 dollár/vékára esett.
– A Baltic Dry Index (hajózási díjindex) a 2008 májusi 11 793-as csúcsról 2008 decemberére 663-ra zuhant – ez 94%-os összeomlás.

Az összeomlás sebessége a túlzott spekulatív pozíciókat (a nyersanyagalapok erősen “long” pozícióban voltak), a hitelfelvétellel hajtott keresletet, amely a hitelösszehúzódással elpárolgott, valamint a globális kereskedelmi finanszírozás és a hajózási tevékenység valódi összeomlását tükrözte.

Helyreállás: a politikai válasz – példátlan globális monetáris enyhítés, a körülbelül 586 milliárd dolláros kínai ösztönző csomag (2008 novemberében bejelentve) és az amerikai TARP program – 2009 közepére újra felfújta a nyersanyagkeresletet. A helyreállás gyors volt a nyersanyagok esetében: a réz 2010 elejére ismét 3,00 dollár/font fölé került, az olajár pedig 2010–2011-re visszatért a 80-100 dollár/hordós szintre, ahogy a kínai kereslet folytatta szerkezeti növekedését.

Az elvesztegetett évtized: 2012–2020 közötti nyersanyag-medvepiac

A Kína által vezérelt szuperciklus csúcsa és a 2008-as válság utáni helyreállás után a nyersanyagpiacok elhúzódó medvepiacra léptek. A 2000-es évek boomja alatt a magas árak által kiváltott kínálati beruházások termelni kezdtek – mégpedig túl sokat.

Bányászati és energetikai beruházási hullám: 2010 és 2014 között a bányászati és olajtermelő vállalatok olyan ütemben fektettek be, amilyet az iparág sosem látott. A BHP, a Rio Tinto, a Vale és a Glencore mind milliárdokat fektetett a réz, a vasérc és a szén bővítésébe. Az amerikai palaolaj-forradalom – amelyet a hidraulikus rétegrepesztés és az irányított vízszintes fúrás tett lehetővé – az amerikai olajtermelést a 2008-as napi 5 millió hordóról 2019-re közel napi 13 millió hordóra emelte.

A túlkínálat következménye: 2014–2016-ra az új kínálat nagy része megérkezett. Ezzel párhuzamosan Kína növekedési üteme a 2000-es évek eleji 10%+ szintről 6-7%-ra lassult. A kínálat gyorsabban nőtt, mint a kereslet. Az árak estek.

A medvepiac jelentős mérföldkövei:
– Olaj: ~115 dollár/hordóról (2014. június) 27 dollár/hordó alá (2016. január) esett – 77%-os esés 18 hónap alatt, amit az váltott ki, hogy az OPEC nem volt hajlandó csökkenteni a termelést, hogy megvédje piaci részesedését az amerikai palaolajjal szemben.
– Vasérc: 190 dollár/tonnáról (2011) 38 dollár/tonna alá (2015. december) esett.
– Réz: 4,60 dollár/fontról (2011) 1,96 dollár/fontra (2016. január) esett.
– Szén: a termál szén 125 dollár/tonnáról 50 dollár/tonna alá esett.

Bányászati csődök: a medvepiac számos bányabezáráshoz és vállalati csődhöz vezetett. A Peabody Energy (a legnagyobb amerikai széncég) 2016-ban csődvédelmet kért. Számos kisebb bányászati vállalkozás ment tönkre. A termeléscsökkentések végül elkezdték újraegyensúlyozni a piacokat.

COVID-összeomlás és helyreállás (2020–2021)

A COVID-19 világjárvány a nyersanyagpiac történelmének legélesebb egynegyedéves keresletösszeomlását váltotta ki. A globális olajkereslet 2020 áprilisában körülbelül napi 30 millió hordóval esett vissza – a teljes fogyasztás nagyjából 30%-ával –, mivel a légi közlekedés leállt, az autózás visszaszorult, az ipari tevékenység pedig összeomlott.

A WTI nyersolaj határidős jegyzései 2020. április 20-án negatív 37,63 dollár/hordón kereskedtek – ez volt a történelemben az első alkalom, hogy egy jelentős nyersanyag határidős kontraktusa negatív értékkel forgott. A tárolók tele voltak; senki sem tudta átvenni a szállítmányokat.

A 2020–2021-es nyersanyag-történetet azonban végül a helyreállás sebessége és egyenetlensége határozta meg, nem az összeomlás:

2020 végére és 2021 folyamán a legtöbb nyersanyagár visszatért a COVID előtti szintre vagy az fölé:
– A réz 2021 májusában elérte a 10 000 dollár/tonnát – ez új történelmi csúcs volt.
– Az amerikai faanyag határidős jegyzései (az amerikai lakáspiaci kereslet indikátora) rendkívüli magasságokba emelkedtek, mielőtt összeomlottak volna, ahogy a fűrészüzemi kapacitás utolérte a keresletet.
– A mezőgazdasági nyersanyagárak meredeken emelkedtek az erős kínai vásárlások és az ellátási lánc zavarai miatt.

A 2022-es nyersanyagsokk: Oroszország, Ukrajna és az energiaválság

Oroszország ukrajnai inváziója 2022. február 24-én az 1970-es évek olajválságai óta a legjelentősebb nyersanyag-ellátási zavar volt.

Oroszország szerepe a globális nyersanyagellátásban:
– Olaj: a világ második legnagyobb exportőre, napi ~5-7 millió hordó nyersolaj és termékexport.
– Földgáz: Európa elsődleges gázszállítója vezetéken keresztül; az EU gázimportjának ~40%-a az invázió előtt.
– Búza: a világ legnagyobb exportőre, a globális kereskedelem ~20-25%-a.
– Műtrágyák: karbamid, ammónium-nitrát és kálisó jelentős exportőre.
– Alumínium, nikkel, palládium: a globális kínálat jelentős hányada.
– Szén: jelentős beszállító Európa és Ázsia számára.

A szankciók, az orosz nyersanyagok önkéntes kerülése és a háborús övezetből származó ellátási zavarok kombinációja egyidejű sokkokat hozott létre számos nyersanyagpiacon:

A 2022-es energiaválság becslések szerint az európai háztartásoknak és vállalkozásoknak több száz milliárd eurós többlet-energiaköltséget jelentett, és hozzájárult az elmúlt 40 év legmagasabb európai inflációjához. Jelentős politikai változást indított el az európai energiapolitikában – a megújuló energiaforrások felgyorsítását, az LNG-import infrastruktúra fejlesztését és az orosz ellátástól való függőség csökkentését.

Nyersanyagárak normalizálódása (2023–2024): 2023-ra a legtöbb nyersanyag jelentősen visszahúzódott a 2022-es csúcsokról. Az európai gáztárolók feltöltöttsége helyreállt (a csökkent kereslet, a norvég és az LNG-import támogatásával). Az olajárak stabilizálódtak. A mezőgazdasági piacok alkalmazkodtak, ahogy Ukrajna alternatív exportútvonalakat talált. Azonban a szerkezeti változások – Európa tartós elfordulása az orosz energiától, a magasabb alapvető energiaköltségek – fennmaradnak.

Hogyan férhetünk hozzá történelmi nyersanyagár-adatokhoz?

Bárki számára, aki tanulmányozni szeretné a nyersanyagárak történetét, több ingyenes és kiváló minőségű adatforrás is rendelkezésre áll:

A FRED (Federal Reserve Bank of St. Louis) a leghasznosabb ingyenes adatbázis a történelmi nyersanyagárakhoz. Évtizedekre visszamenő adatsorokat tartalmaz nyersolajra (WTI, Brent), aranyra, ezüstre, rézre, alumíniumra, kukoricára, búzára, szójababra, földgázra és sok másra. Látogasson el a fred.stlouisfed.org oldalra, és keressen rá bármely nyersanyagra. Minden adat ingyenes, letölthető és gyakran frissített.

A Világbank nyersanyagár-adatai (“Pink Sheet”) havonta jelennek meg, és körülbelül 70 nyersanyagot fednek le 1960-ig visszamenőleg. Ingyenesen elérhető a worldbank.org/en/research/commodity-markets címen. A “Pink Sheet” különösen hasznos a különböző nyersanyagok közötti hosszú távú összehasonlításokhoz, valamint olyan lágy nyersanyagokhoz, amelyek a pénzügyi adatforrásokban nem szerepelnek jól.

Az IMF elsődleges nyersanyagárai (data.imf.org) havi rendszerességgel fedik le az energia-, fém- és mezőgazdasági nyersanyagokat. Hasznos az IMF által hivatkozott nyersanyagár-referenciákhoz.

A Macrotrends.net egy ingyenes webes forrás, amely a nyersolaj, arany, ezüst, réz, földgáz és mezőgazdasági nyersanyagok történelmi árait ábrázolja, jelentősebb események megjelölésével. Kiváló az ártörténet vizuális felfedezéséhez.

A CME Group és az ICE közzéteszi a történelmi határidős adatokat, amelyek változó ingyenes/fizetős hozzáféréssel érhetők el. A történelmi elszámolóárak a regisztrált felhasználók számára elérhetők.

A Bloomberg és a Refinitiv átfogó nyersanyagár-történetet biztosít minden eszközosztályban, de fizetős előfizetést igényel. Ezek a szabványos eszközök a pénzügyi és kereskedelmi intézményekben.

A legtöbb oktatási és elemzési célra a FRED és a Világbank “Pink Sheet” adatai együtt mindent megadnak, ami a szigorú nyersanyagár-történeti elemzéshez szükséges.

Gyakran Ismételt Kérdések

Mi a leghosszabb nyersanyag-medvepiac a modern történelemben?

Az 1980-as és 1990-es évekbeli ipari nyersanyag- és energiapiaci medvepiac körülbelül 15-20 évig tartott, a nyersanyagtól függően (az olaj esetében kb. 1980-1998-ig, az ázsiai pénzügyi válság mélypontjáig). A reál mezőgazdasági nyersanyagárak (inflációval korrigálva) a 20. század nagy részében nagyon hosszú távú csökkenő trendben voltak, amit eseti árugrások szakítottak meg, mivel a termelékenység javulása meghaladta a népességnövekedést. Az arany 1980-as csúcsa (850 dollár/uncia) és 1999-es mélypontja (~252 dollár/uncia) között – 19 évig – medvepiacon volt.

Miért esett negatívba az olaj ára 2020-ban?

A WTI nyersolaj határidős kontraktusai 2020. április 20-án azért forogtak negatívban, mert a legközelebbi lejáratú határidős kontraktus fizikai teljesítéshez közeledett, és az amerikai, oklahomai Cushingban lévő olajtárolók szinte teljesen megteltek. A határidős kontraktusok birtokosai, akik nem tudták átvenni a nyersolaj fizikai mennyiségét, kénytelenek voltak fizetni a vevőknek, hogy azok átvegyék a kontraktusokat. Ez egy strukturális probléma volt a határidős kontraktusok mechanikájával egy példátlan keresletösszeomlás idején – nem pedig annak a jele, hogy az olaj véglegesen elvesztette volna az értékét.

Hogyan viszonyult a 2000-es évek nyersanyagboomja a korábbi szuperciklusokhoz?

A 2000-es évek Kína által vezérelt szuperciklusa vitathatatlanul a legnagyobb volt a modern történelemben, egyetlen gazdaság keresletnövekedésének mértéke alapján. Kína réz-, acél-, alumínium- és energiaigényének növekedése eltörpült a második világháború utáni újjáépítési boom és az 1970-es évek boomjának együttes hatása mellett is. Kína iparosodásának sebessége – ami 15 évbe sűrítette azt, ami Európának és Észak-Amerikának 50 évbe telt – folyamatosan késleltette a kínálati választ, és egy teljes évtizeden át magasan tartotta az árakat.

Hogyan találhatok nyersanyagár-adatokat az 1970-es évekre visszamenőleg?

A FRED (fred.stlouisfed.org) és a Világbank “Pink Sheet” a legjobb ingyenes források az 1970-es évekre visszamenő adatokhoz. A Világbank “Pink Sheet” számos nyersanyag esetében 1960-ig visszamenő adatokat tartalmaz. Különösen az olaj esetében a BP Statistical Review of World Energy (most Energy Institute Statistical Review) éves olajár-adatokat biztosít 1861-ig visszamenőleg. A FRED 1946-tól kezdődően havi WTI nyersolajárakat biztosít.

Új nyersanyag-szuperciklus zajlik a 2020-as években?

Számos nyersanyag-elemző és befektetési bank érvelt 2021-ben amellett, hogy új szuperciklus kezdődik, amelyet három strukturális keresleti mozgatórugó hajt: (1) az energiaátmenet (az elektromos járművek, a szélturbinák és a hálózati tárolás hatalmas mennyiségű rezet, lítiumot, nikkelt és kobaltot igényel); (2) a 2012-2020-as medvepiac alatti alulberuházás a kínálatba; és (3) a COVID utáni infrastrukturális ösztönzők. A 2022-es nyersanyagsokk (Oroszország-Ukrajna) rövid távú támogatást nyújtott. 2025-től a kép vegyes – a réz és az energiaátmeneti fémek szerkezeti keresleti hátszéllel rendelkeznek, de a kínai ingatlanszektor gyengesége lenyomta az acél és a vasérc árát, megakadályozva az egységes nyersanyag-bikapiac kialakulását. Az energiaátmeneti fémekre vonatkozó szuperciklus-tézis továbbra is komoly strukturális érv marad.

Miért van a mezőgazdasági nyersanyagárak esetében eltérő hosszú távú mintázat, mint az energia- és fémpiacokon?

A mezőgazdasági termelékenység a technológiai innováció révén folyamatosan javult – jobb fajták (zöld forradalom), továbbfejlesztett műtrágyák és peszticidek, precíziós gazdálkodás, öntözés bővítése. Ez a termelékenységnövekedés többnyire ellensúlyozta a népességnövekedést, így a reál mezőgazdasági árakat nagyon hosszú távú csökkenő trendben tartotta. Az energia és a fémek esetében kimerülési nyomások (mélyebb bányák, alacsonyabb ércminőség) jelentkeznek, amelyeket a mezőgazdasági nyersanyagok nagyrészt elkerülnek, mert a föld újrahasznosítható. A kivételek az eseti kínálati sokkok (időjárás, háború, politika), amelyek átmenetileg felülmúlják a termelékenység javulásának trendjét.

Főbb tanulságok

Related Reading

To deepen your understanding of the topics covered in this article, explore these related guides: the supply-demand shifts behind each major price move, how traders use historical context in their current analysis and the volatility patterns these cycles create for market participants.

Understanding Commodities
Understanding Commodities

Az Understanding Commodities egy ingyenes, pártatlan oktatási oldal, amely elmagyarázza a globális árupiacok működését importőrök, exportőrök, agrárvállalkozások és gyártók számára. Minden útmutató üzleti szemszögből íródott, nem pedig a tőzsdei parkett nézőpontjából. Nincsenek brókerek, nincsenek rejtett célok, csak érthető információk.

Continue Reading

More guides from Understanding Commodities

Mi az az Első Értesítési Nap (FND) a határidős kereskedésben?

Az első értesítési nap jelentése határidős ügyleteknél: definíció, különbség az utolsó kereskedési naphoz képest, árupiaci összehasonlítások, valamint a fizikai szállítás...

Read article →

Initial margin vs. variation margin: mi a különbség?

A kezdeti letét (initial margin) és a variációs letét (variation margin) közötti különbségek: hogyan működnek a fedezetek a határidős és...

Read article →

Acélhulladék piac

Mi az acélhulladék piac? Ismerje meg közérthetően, hogyan működnek az osztályozott hulladékok, az EAF acélgyártás és az árakat befolyásoló tényezők,...

Read article →

Choose language

EnglishDeutschFrançaisNederlandsEspañolPolskiItalianoPortuguêsPortuguês (BR)TürkçeΕλληνικάRomânăMagyarУкраїнськаРусскийLietuviškaiLatviešuEestiSvenskaNorskSuomi中文العربيةTiếng ViệtAfrikaansIndonesia한국어Melayu日本語हिन्दीไทยTagalogاردوবাংলা